Dél-Erdély történelmi műemlékeinek emlékezete napjainkra elhomályosult eme régióba érkező kirándulók előtt. Pedig évszázadokon keresztül szerves részét képezték a Magyar királyságnak, ezért mindenképpen a felkeresendő úti célok között kell őket számon tartani. A csodálatos szépségű vidéken rejtőző, köveikben egyre fogyatkozó emlékhelyek közül most a Cserna folyó völgyében, az egyik hegycsúcson romladozó Miháld várának {románul Mehadia} felkeresésére tegyünk próbát.



Az alig néhány utcából álló településről egy mellékút vezet a közeli kőbánya területére. Innen már csak gyalog érdemes tovább kaptatni a magaslat felé vezető csapáson. Körbekerített kaszálók és gyümölcsöskertek között érhetjük a hosszúkás hegygerincet, amelyet a középkori várrom maradványai koronáznak. A kevés számú, napjainkig fennmaradt okleveles adatok alapján próbáljuk meg felidézni az erősség históriáját. Nagy valószínűséggel az 1241 - 42-es tatárjárás borzalmai elmúltával, az Árpád-házi IV. Béla király parancsára elrendelt várépítési korszaknak köszönheti születését. Írásos forrás először 1323-ban említette, ekkoriban Balázs főlovászmester viselte a királyi várnagy hivatalát. Irányítása alá tartozott a környező vidék jobbágyfalvaiból szerveződött váruradalom. 1428-ban itt tanácskozott Luxemburgi Zsigmond király az összehívott vármegyei nemesekkel a hódító török elleni hadműveletekről. A falakon strázsáló helyőrség katonáinak 1440-ben sikerült visszavernie egy portyázó oszmán lovas csapat támadását.

Miháld vára is beletartozott a délvidéki végvárrendszerbe, amely egészen a XVI. század első harmadáig sikerrel verte vissza a félhold harcosainak rohamát. Az 1526-ban vívott vesztes mohácsi csata után azonban lófarkas boncsok került tornyának ormára. A következő másfél évszázadban gyakorta kerülgették fegyveres hadak, mert itt húzódott meg a török hódoltság és a részben önálló Erdélyi fejedelemség határa. A korabeli feljegyzések szerint Bethlen Gábor idejében kétszáz lovas és kétszáz gyalogos vigyázta falai mögül a környező vidék közbiztonságát. Bizony gyakorta kellett segítségül sietniük a védtelen pórnépnek, amikor a török-tatár lovasok rájuk törtek. A hegyi vár pusztulásának körülményeit nem ismerjük, valószínűleg a XVII. század végén egy ostrom során dőlt romba. A Bécsi Haditanács nem tartotta érdemesnek helyreállítatni a korszerűtlen végvárat, helyette a folyó völgyében emeltetett fa-föld alapú sáncrendszert. Itt még az 1730-as években is öldöklő csatákat vívott a császári katonaság a betörő ellenséggel.

Napjainkban a hegycsúcson csak a szél süvít a hatszögletű öregtorony csonkjának résein keresztül. Fű nőtte, bokrok szövevénye hálózza be a hosszúkás várudvart, amelynek déli végén egy kerek torony alapfalait fedezheti fel a látogató fürkésző tekintete. 

Szatmári Tamás

Linkek:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Meh%C3%A1dia
http://jupiter.elte.hu/mehadia/mehadia.htm
http://www.castrumbene.hu/erdelyivarak/var/mehadia.html
http://www.calificativ.ro/RUINELE_CETATII_FEUDALE_MEHADIA-a14622.html
http://www.flickr.com/photos/m_mihaela/2924883842/
http://www.rumaenienburgen.com/banat/mehadia-info.htm
Erdélyi-vár.lap.hu