Az erdélyi Váralmás (románul Almasu) község keleti határában, egy hosszúkás hegygerinc végében emelkedik Almás várának maradéka, egy magas torony csonkja. A településről szekérút vezet a magaslat felé, majd bátran vágjunk neki a bozótosnak, hogy megküzdve a természet zöldellő tengerével néhány perc múlva már fentről tekinthessünk körbe.
A XIII. század második felében a nagyhatalmú Borsa nemzetség uralta a messzi környéket. Közülük a Dezső nevű előkelőség parancsára emelhették korai magvát, ezt valószínűsíti a korabeli oklevelekben leírt "Dezsővár" megnevezés is.
A feudális belháborúkban szétdarabolt országot Anjou Károly király egyesítette több évtizedes hadjáratokban. A tartományurakat legyőzte, a Borsák szerencsecsillagának is leáldozott, váraik a királyi Kamara kezelésébe jutottak. A környékbeli jobbágyfalvak uradalmi központjának számított, ide hordták össze a kirótt pénz és élelmiszeradókat. Nagy Lajos uralkodása idejében jutott ismét magánkézbe, a Bebek főnemesi család kapta meg adományként. Szerencsére a középkor évszázadaiból több oklevél szól róla, megismerhetni belőlük Almás várának felépítését. A felvezető út a hegygerincet keresztül vágó mély szárazárok partjáig vezetett. A külsővár kapuját felvonóhíd biztosította. Udvarán lakóépületek, konyha és az istálló szekérszínnel emelkedtek. A belsővár előtt újabb árok és felvonóhíd állta el a hívatlan ellenség útját. A mintegy 40 x 30 méteres terület legfontosabb épülete a négyszögletes lakótorony volt. Ennek csonkja napjainkban is 20 méter magasságig dacol az időjárás szeszélyével. A sűrű bozótos láttán nehéz elképzelni a nagyobbik palotát, amiben az úr háza, a leányok háza és a kápolna került kialakításra. De az egykorú források szólnak a börtönről, a mosó, sütő és vendégházról is.
A XVI. századtól megsokasodtak a viharfelhők az erődítmény felett. Szapolyai János király parancsára 1540-ben ostrommal foglalták el az ellene összeesküvést szövő Balassa Imre erdélyi vajdától. 1602-ben már Basta császári generális zsoldosai vívták, majd ígéretük ellenére a szabad elvonulásért posztjukat feladó várbelieknek nem kegyelmeztek, mind kardélre hányták őket. Az erődítmény életében az utolsó esemény az 1658-as ostromhoz köthető, amikor a II. Rákóczi György erdélyi fejedelem lengyelországi hadjáratának megbosszulására indított török és tatár katonaság lerohanta, az ide menekült keresztényeket rabláncra fűzve elhurcolta, majd az épületeket felgyújtotta. Almás várát többé nem építették újjá, sőt a XIX. században a Csáky földesurak utasítására a várrom köveinek jelentős részét lebontották, hogy a környékbeli falvakban udvarházakat emeljenek. Napjainkban csak tornyának maradéka látszik ki az erdőségből, ez integet hívogatóan a kirándulóknak.
Szatmári Tamás
Linkek:
http://www.castrumbene.hu/erdelyivarak/var/almasvar.html
http://www.erdelyikarpategyesulet.ro
http://hu.wikipedia.org/wiki/Alm%C3%A1si_v%C3%A1r
http://www.karpatok.info/fenykeptar/almasvara/index.htm
http://vmek.oszk.hu/04900/04920/html/mhodonerdely0056.html
http://www.ibin.info/2007/04/14/drumetii/cetatea-almasului.html
http://www.rumaenienburgen.com/transilvania/almasu-info.htm
http://www.ziarulfaclia.ro/
http://geocaching.plus.ro/