A Vaskapu-vízierőmű által felduzzasztott Duna méltóságteljesen hömpölygő vízáradatára sok évszázadnyi messzeségből tekint le Szentlászlóvára. Ha napjainkban az utazó fel akarja keresni, Dél-Erdélybe, Lászlóvára {románul Pescari} községbe kell megérkeznie, ahonnét rövid kapaszkodó után feljuthat a meredek hegytetőt koronázó romokhoz. Szusszanjunk meg kissé, üljünk le az ódon kövek árnyékában, hogy felidézhessük eme erősség históriáját!
A XV. század elején Luxemburgi Zsigmond király ült a magyar trónon, akinek egyre nagyobb gondot okozott a török birodalom fenyegető közelsége. Ellenük megpróbálta felhasználni a szerb fejedelemséget, ütközőállamként állítva az oszmánokkal szemben. Az 1427-ben kötött megállapodás szerint Brankovics György szerb despotának át kellett adnia a hadászati jelentőségű Galambóc várát, amely a Duna jobb partját védelmezte. Ennek kapitányát azonban megvesztegették a törökök, átjátszotta a kezükre. A végvárrendszerből kieső bázis pótlására sürgősen megkezdték egy új erődítmény építését a folyam bal partján, a muzulmánok uralta várral szemközti hegyen. Központi magját egy vaskos, kerek öregtorony alkotta, amihez hosszúkás palotaszárny csatlakozott. A felsővár kicsiny udvarát még két torony oltalmazta. A nagyobb létszámú helyőrség és annak lovai számára az alsóvár területe szolgált lakhelyül, egy várfal pedig egészen a Dunáig lenyúlt. A királyi végvár kapuja az északi oldalon nyílt.
Szentlászlóvára már a következő esztendőben hadi szerepet kapott, amikor Zsigmond király hadjáratot indított a túlparti Galambóc visszavételére. Csapatai átkeltek a folyón és megkezdték a török erősség ostromát. Hetekig zajlott a csatározás, minden eredmény nélkül. Ekkor a magyar felderítők vészes hírt hoztak, miszerint Murad szultán hatalmas felmentő sereggel közelít. A két uralkodó egyezséget kötött, miszerint a magyarok békében visszavonulnak, Galambóc tornyain pedig továbbra is a félholdas zászló loboghat. A folyón átkelés közben a keresztény katonaság hátvédjét a török megtámadta és véres közelharcban szétverte. Maga Zsigmond is alig tudott megmenekülni.
Szentlászlóvára továbbra is a magyar végvárrendszer fontos támaszpontja maradt.1429 és 1435 között a Német Lovagrend harcosai strázsáltak falai között, majd Tallóci Frank szörényi bán katonái vigyázták a környék rendjét. Mind Hunyadi János gubernátor, majd fia Mátyás király alatt fegyveres őrséggel és hadiszerrel jól ellátták a védelmét. Hanyatlása a XVI. században következett be, a gyengekezű II. Ulászló király idejében felbomlott az addig jól működő védelmi rendszer. Az 1526-os vesztes mohácsi csata időszakában a törökök lerohanták és elfoglalták. Később, miután a hódoltság területe messze északabbra távolodott, hadi jelentőségét vesztve, sorsára hagyták. Napjainkban a Várhegy alatt sebesen zúgnak el korunk gépjárművei, míg fenn az omladozó kőfalak között megállt az idő kereke.
Szatmári Tamás
Linkek:
http://www.cafetv.ro/700/galamboc-vara-es-a-szent-laszlo-var
http://www.castrumbene.hu/erdelyivarak/var/szentlaszlovar_index.html
http://www.erdely-szep.hu/Laszlovar/index.html
http://www.mbk.org/index.html?name=News&file=article&sid=341
http://www.egritortenesz.hu/nyers/galamboc_ostroma.doc