Feltétlenül hasznos, hogy a vita révén újra az érdeklődés homlokterébe kerülnek az erdélyi várak. Hiszen sem a magyarországi várfejlődés nem érthető meg nélkülük, sem nem kaphatunk hiteles és teljes képet az össz-magyar /Kárpát-medencei/ viszonyokról. Ilyen értelemben örvendetesnek tartható, hogy a közelmúltban több tanulmány is megjelent a Székelyföld Árpád-kori váraival kapcsolatban. A Castrum Bene társaság által 1989-ben rendezett konferencia előadásait közreadó kötetben jelent meg Benkő Elek: Kelet-Erdély korai kővárai (IN: Várak a 13. században. A magyar várépítés fénykora. Szerk.: Horváth László Gyöngyös, 1990. 68-85.) című tanulmánya. Ebben közölte 14 vár alaprajzi vázlatát és 5 oldalnyi fotót a várakban előkerült Árpád-kori cserepekről. Erre reagált Ferenczi István: Megjegyzések egy véleménynyilvánítással kapcsolatban, amely Kelet-Erdély koraközépkori kővárainak kérdését taglalja (IN: Műemlékvédelem XXXV. évf. /1991/ 220-226.) című írásával. Utóbbira adott válaszát Benkő Elek: Szent László-kori kővárak Erdélyben? (IN: Műemlékvédelem XXXV. évf. /1991/ 227-236.) címen tette közzé. Újra visszatért a kérdéskörre Benkő Elek: A székelyek és a Székelyföld régészeti kutatásának eredményei és feladatai (IN: Aetas. 1993/3. 5-20.) című írásával. Legutóbb pedig Ferenczi István: Sóvidéki várainkról. (Korond, 1994.) című könyvében foglalkozott a témával.
1./ Szerintünk a vitatott várak közül 15 lényegében azonos korú lehet. Ezeket Szent László - Könyves Kálmán korára becsülhetjük (noha közülük a szögletes körítőfalúak - Parajd-Rabsonné vára, Csíkrákos-Pogányvár és Sepsibükszád Alsósólyomkő - valamivel fiatalabbak is lehetnek). A két toronyközpontú kisvár Homoródoklánd-Kustály és Felsőrákos-Réka vára - jellegében megegyezik a 11-13. században magánföldesúri birtokokon mindenütt megtalálható típussal. Ezek szerintünk már a 11. század második felében megjelennek - igaz mások szerint csak 1200 körül jelent volna meg a típus.
A 15 várból 12 képviselheti az átlagos határvárak csoportját. Székelyudvarhely-Budvár és Oltszem-Herec vára 1,2 ill. 1,0 ha-os védett területével messze kiemelkedik a 0,1-0,5 ha között szóródó méretű többi vár közül. Tusnádfürdő-Vártető 4,5 ha-os vára pedig valóban beleillik a régi Magyarország királyi birtokain előforduló sima kőfallal övezett nagy alapterületű erődítményei közé (pl. Mátraszentimre-Óvár).
2./ Elfogadhatatlannak tartjuk B.E. Castrum Bene cikkében leírt (73.o.) azon vélekedését, hogy a várak - legalábbis részben - valamiféle székely-vármegyei súrlódások miatt épültek volna. Egyértelműnek tűnik, hogy külső ellenség (a kunok) elleni védekezés volt a funkciójuk. Úgy gondoljuk, hogy egy azonos korú, mélységben tagolt védelmi rendszerről van szó. Nem hihető - a várak és a közölt leletek homogenitása miatt - hogy a csíki és a háromszéki várak egy 1166 utáni második várépítési hullámot jelentenének.
3./ A vitatkozó felek által pro illetve kontra érvként felhasznált két éremlelet csak azt bizonyítja, hogy Torda és Magyarfráta környékét érinthette egy 11. sz. végi kun betörés. Izgalmasabbnak tűnnek a homoródszentpáli "Béla bán várával" esetleg kapcsolatba hozható és annak idején Kolozsvárra került Béla, László és Kálmán pénzek (vélhetően egy Kálmán korában elrejtett pénzlelet!).
4./ A Benkő Elek Castrum Bene-kötetben szereplő cikkében közölt kerámiák szerintünk egytől-egyig olyan típusok, melyek már a 11. században is megvannak (lásd Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. Bp.1983.74., 102-113. táblák - a majsi 970-1100 között használt temető, melynek legkésőbbi sírjait keltezik Szent László denárjai!)
Vagyis szerintünk bátran ki kell mondani, hogy a mellékelt táblázaton szereplő 15 várat közel egyidőben, egy tudatosan megtervezett védelmi rendszer elemeiként - valamikor a 11. század második felében, vélhetően Szent László uralkodása alatt - a magyar államhatalom építette.
Magyar várak rajzai színes látványtérképen. | Kattintson ide!
Benkő Elek későbbi tanulmányaival kapcsolatban az alábbiakat mondhatjuk:
1./ Igaza van Benkőnek, amikor azt írja - ma ismert László-kori pénzek - sok más, kora Árpád-kori lelettel együtt - nem a magyarság 11. század végi előrenyomulására, hanem már hosszabb ideje tartó erdélyi létére utalnak-(lásd Erdély története I. 226., 230. oldalakon Bóna István által közölt térképeket).
2./ Ugyancsak Bóna idézett összefoglalására hivatkozva Benkő Elek a kolozsmonostori földvár sáncának megújítását Szent László korára teszi. Ezáltal is bizonyítani véli, hogy a 11. századra végig a fa-föld szerkezetű, nagyméretű sáncok lennének jellemzők. Azonban ezt nem jól teszi, tudniillik a vár belsejében vélhetően I. Béla által alapított bencés monostor temploma körüli temető legkorábbi sírjait I. Endre pénzei keltezik. A borsodi földvár legújabb és nagyon jól kontrollált radiocarbon adatai az építést egyértelműen a 900 körüli évekre teszik, a megújítást pedig 1000 körülre. Így lehetett ez Ó-Kolozsváron, Ó-Tordaváron és egyebütt is. A Szent István korában épített várak az ún. honti típusúak. Újabb mérvadó vélemények szerint a legkorábbi kő- és téglavárak építése is megkezdődik Szent István korában (Bóna István: Az Árpádok korai várai. Debrecen, 1995.)! Ne feledjük, az államalapító király közel fél évszázadig uralkodott. Ami a 990-es években korszerű volt, az 1040 körül már elavultnak számított. Történeti alapon 1041-1044 közé tehető annak a kőfalnak az építése is, amit az abaújvári lepusztult sánc tetején húztak fel (ettől lett újvár. 1074 előtt már teljesen téglából épül a 11. századi kerámiával, pl. cserépbográcsokkal is keltezett Babót vára egy Sopron megyei mélységben tagolt védelmi vonal részeként.
3./ A Benkő Elek által döntően 11-12. századra elismert Homoródoklánd-Kustaly várának tipológiailag semmi köze a Sajósárvár (Hont, Alpár ...) típusú karcsú sáncos, 0,5 ha körüli 970-1000 tájára keltezhető várakhoz. Szerintünk az a kőfalas székelyföldi határvárakhoz képest is fiatalabb típus! A 232. oldalon idézett Árdány, Árokalja és Szászpéntek okleveles adatai éppenséggel azt bizonyítják, hogy a felsoroltak nem voltak magánvárak. Tudniillik, ha a nevezettek a 13. században magánkézbe kerültek (lásd Györffy történeti földrajzának vonatkozó helyein!) és oklevelekben mégsem találkozunk a várakkal, az azt valószínűsíti, hogy nemhogy az építésük, de a várként történő felhagyásuk is megelőzi a magánkézbe kerülést. Alighanem itt is a régészeti keltezésekkel van a probléma. Sajómagyarós említéséből nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy itt korábbi és későbbi útellenőrző-határvédő várak vannak egymás szomszédságában. Vagyis a 11. század elején még az előbbi ún. karcsú sáncos várak domináltak, ugyane század végén pedig már a kőfalasok. Ez utóbbiak némelyike - mint azt az oltszemi Herec várában talált II. Endre denár tanusítja megérhette akár a 13. század elejét, közepét is.
Azt hiszem, a 10-13. századi magyarországi várak kronológiai kérdéseit egyre jobban sikerül majd a közeljövőben pontosítani, részint egy biztos fogódzókon alapuló kerámia-időrend megalkotásával (figyelembe véve elsősorban a sírokból előkerült, pénzekkel is datált darabokat), részint pedig korszerű természettudományos módszerek alkalmazásával (dendrokronológia, radiocarbon-kormeghatározás). Meggyőződésem, hogy alaptalanok azok a nézetek, amelyek a 11-13. században évszázados, vagy még nagyobb "fáziskésést" feltételeznek a Magyar Királyság és a nyugatibb európai államok között. Hogy csak egy apró példát hozzak, a Vas megyei Góron egy 1060 körüli radiocarbon adatokkal keltezhető "castrum ligneum"-ot, fából épült várat tártunk fel, amely pontosan olyan, mint amilyeneket a bayeux-i kárpit ábrázol Angliában és Franciaországban 1066 táján. Ez a vár a 13. században már elhagyásra került, mint azt a fa lakótorony alapozásához képest szuperpozícióban levő, tipikus késő-Árpád-kori kerámiákat tartalmazó gödör bizonyítja. A várat egyetlen egy, 1238-ra keltezhető (hiányosan fennmaradt) oklevél "Castrum Guor" formában - egy vasvári várföld határjárásának pontjaként említi.
Dénes József
Forrás és folytatás: atreus.atw.hu
Erdélyi-vár.lap.hu | Várépítészet.lap.hu